2013. április 20., szombat

Ezt egy barátnőm ihlette ezért ezt neki írom :)

*KE*


Egy hétköznap reggel készülődsz a suliba. Az utcátokban van, egy pékség ahová minden reggel bemész, ezért ma is így teszel. Már majdnem ott vagy ezért előszeded a pénztárcád, hogy van-e nálad elég pénz. Mivel a pénztárcád leköti, a figyelmed körül se nézel, csak bemész, oda sétálsz a pulthoz és a szokásosat kéred. Ekkor abbahagyod a keresgélést, mert egy ismerős hangot hallasz, ezért fel is nézel. Teljesen ledöbbensz. Harry Styles áll előtted. Tudtad, hogy régen itt dolgozott, de akkor még nem volt szokásod ide járni, és ezért mindig is haragudtál magadra, mert akkor találkoztatok volna. Ekkor Harry megint megszólal:

Harry: Szia! Mi is a szokásos?

Te: Mást nem is tudsz kinyögni csak ennyit: Te……Harry……Styles ….vagy.

Harry:*elneveti magát*Igen, és te ki vagy?

Te: Adrian

Ekkor te teljesen elszállsz, hogy Harry megkérdezte a neved és ezért elkezdesz sírni. Ekkor Harry egy kicsit megijed, mert nem tudja, mit csináljon. Nem tudja eldönteni, hogy örömödben vagy bánatodban sírsz-e

Harry: Miért sírsz?

Te nem tudsz mit mondani.

Harry: Menjünk el sétálni, talán attól megnyugodsz.

Nem karod elhinni, hogy Harryvel fogsz sétálni. Elsétáltok, egy kisseb parkba ahol leültök egy padra.

Harry: Miért sírtál?

Te: Mert végre találkozhattam veled, és ennek nagyon örültem

Harry: Oh… ennek örülök már azt hittem valami rosszat csináltam vagy mondtam.

Te: Te mindent csak jól tudsz csinálni.

Harry: Aranyos vagy.

Ettől a mondattól elpirultál és nem tudtál mit mondani.

Ekkor Harry elkezd, veled beszélgeti mindenféléről. Közben elejt pár bókot, amitől te mindig zavarba jöttél. Már elkezdett sötétedni mikor rájöttél, hogy az egész napot ellógtad Harryvel. Teljesen pánikba esel, mit mondasz a suliba, és ami még rosszabb otthon mit fogsz mondai. Aztán egyszer csak Harry megfogja a kezed és a szemedbe néz.

Harry: Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen közel kerülök egy rajongóhoz.

Te: Én meg nem hittem volna, hogy valaha is találkozni fogok veled.

Miután ezt kimondtad, Harry elkezd közeledni hozzád, és te teljesen lesokkolsz. Ekkor Harry megcsókol. Miután abba hagytátok, kénytelen vagy elmenni mert anyukád hív. Másnap mikor hazamész, anyukád kinyitja neked az ajtót, nagy mosollyal az arcán. Nem is érted miért van ilyen jó kedve, de inkább nem is kérdezel rá. Szokás szerint felmész a szobádba, és mikor kinyitod az ajtót Harry áll bent és elkezd neked énekelni. A dalban elmondja, hogy mennyire megfogta őt a személyiséged és, hogy elég volt egy nap arra, hogy beléd szeressen. A dal végén te egyszerűen oda sétálsz Harryhez és megcsókolod. Ekkor rájöttél miért mosolygott ennyire anyukád.

2 megjegyzés: