Egy péntek reggel izgatottan ugrasz ki az ágyadból. Mikor mész le a lépcsőn hogy reggelizz anyukád csodálkozva látja, hogy mennyi energiád van már ilyen korán reggel, mert ez nem megszokott tőled főleg nem iskola időben. De ma semmi nem érdekel csak az, hogy délután elmész a legjobb barátnőddel megnézni a This is us-t a moziban. Már nagyon vártátok, hogy láthassátok. Mikor elindulsz, az iskolába már azt kívánod, hogy legyen vége a tanításnak. Mikor beérsz, a tantermetekbe leülsz és várid hogy megjöjjön a barátnőd és együtt örülhessetek. Miközben vársz, becsöngetnek, ami azt jelenti, hogy valószínűleg (barátnőd neve) ma már nem jön iskolába. Már alig várod, hogy kicsöngessenek az utolsó óráról és felhívhasd a barátnődet, mert közben eszedbe jutott, hogy otthon hagytad a telefonod. Mikor kicsöngetnek, sietsz haza készülődni. Mikor hazaértél felsietsz a szobádba. Gyorsan felkapod a telefonod és már hívod is. Mikor felvesz hallod a hangján, hogy nincs minden rendben. Elmondja, hogy eléggé megbetegedett és ezért nem tud jönni sajnos, de azt mondja, hogy te menj el, aztán lerakjátok. Először nem nagyon akarsz elmenni a barátnőd nélkül, de aztán végül is úgy döntesz, hogy mégis. Izgatottan készülődsz, és már alig várod, hogy elindulhass. Mikor mész a mozi fele már hangolod magad a filmre úgy, hogy a kedvenceid dalait hallgatod. Mikor beérsz nagy tömeg fogad. Ekkor nagyon örülsz, hogy előre foglaltál helyet, mert azokat előbb beengedik. Előre is mész, hogy bejuthass. Ahogy egyre közelebb vagy a vetítő teremhez még izgatottabb leszel. Mikor ott vagy megkeresed a helyed, ami az utolsó sorban van. Közben elkezdték beengedni a többieket is és csodálkozva látod, hogy mindenki próbál előre ülni, amit nem értesz, mert szerinted hátul a legjobb. Kicsit elszomorodsz mikor a melletted lévő üres székre nézel, de inkább örülsz, hogy itt lehetsz. Mikor elsötétül a terem és megjelenik a „This is us” felirat mindenki elkezd sikítozni. Ekkor valaki leül a sor végére. Kicsit csodálkozol, hogy hogyan engedték be mikor már elkezdték a filmet, de inkább a vászonra figyelsz. Mindenki sikítozik meg sír mikor a fiúk megjelennek a vásznon. Sokat nevettek és énekeltek és sírtatok a bizonyos jeleneteknél. Mikor eljött a film vége nagyon elszomorodsz. Úgy döntesz, hogy még egy kicsit ott maradsz a teremben, hogy húzhasd még egy kicsit az érzést. Ekkor a sor végén ülő késő megszólal.
Késő: Neked hogy tetszett a film?
Te anélkül, hogy ránéznél, válaszolsz neki.(azért nem nézel, rá mert még mindig a vásznat bámulod)
Te: Elmondhatatlanul jó volt. Ezt nem lehet szavakba önteni.
Késő: Komolyan? Oda ülhetek melléd?
Ekkor már odanézel, hogy mégis kit engedsz oda magad mellé, de mikor odanézel beléd fagy a szó. Mikor végre megszólalsz, ezt mondod.
Te: Úristen te Harry vagy.
Harry: Bocs, ha megijesztettelek.
Te: Csak megleptél…..nagyon. Te mégis mit keresel itt??Ráadásul a saját filmeden?
Harry kicsit elneveti magát a tényen hogy tényleg egy olyan filmet nézett amien ő is benne van.
Harry: Öm….hát csak azért mert kíváncsi voltam, hogy a rajongóknak hogy tetszik a film.
Te: *mosolyogva* És elégedett vagy?
Harry: Igen! Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett nektek.
Ekkor bejön az ellenőr és megkér titeket, hogy menjetek ki, mert mindjárt vetítik a következő filmet. Mikor kimentek Harry a kijáratnál megáll, és feléd fordul.
Harry: Nincs kedved sétálni velem?
Te:*nagy mosollyal az arcodon* Persze hogy van!
Miközben sétáltok nagyon sokat beszélgettek többek között arról is hogy még soha nem voltál egy koncertjükön pedig nagyon elszeretnél egyre menni. Mikor rájössz, hogy már haza kéne, menned kérsz Harrytől egy-két közös képet és egy aláírást. Mikor elköszönnél, Harry megszólal.
Harry: Ha már a kéréseknél tartunk, elkérhetem a telefonszámod?
Te:*mosolyogva* Persze. *leírod neki*
Harry: Köszi! Majd hívlak, jó lenne még találkozni.
Ezek után elindulsz haza és közben azt emésztgeted, amit Harry mondott. Másnap mikor Mész le reggelizni meglátod az újságod, amit anyukád mindig előre megvesz neked, de most nem ez kelltette fel a figyelmed, hanem a címlapon lévő kép. Te és Harry vagytok rajta, amin nagyon meglepődsz. Pont mikor megnéznéd, megcsörren a telefonod. Mikor felveszed,Harry szól bele.
Harry: ”Szia! Nincs kedved ma találkozni?”
Te: ”De persze.”
Ez után megbeszélitek Harryvel hogy mikor és hol találkoztok.
Miközben sétáltok, megmutatod neki az újságot, amiben benn vagytok, mert aggódsz, hogy Harrynek ez rossz, de Harry azt mondja neked, hogy ne aggódj, és hogy ne foglalkozz vele, úgyhogy megfogadod, amit mond és ezek után nem foglalkozol a dologgal. Még sokszor találkoztok, és te még jobban megkedveled Harryt. Egyik nap mikor hazaérsz egy levél vár az asztalon. Mikor felbontod, és meglátod, mi van, benne elkezdesz sikítozni. A levélben két koncert jegy volt. Miután kitomboltad maga elolvasod a cetlit, ami még a levélben volt.
”Neked és a barátnődnek. A koncert után találkozunk.”
Nagyon örülsz neki főleg, hogy már egy ideje találkozgattok Harryvel és mindig nagyon örülsz, ha láthatod. Rögtön felhívod (barátnőd neve)-t és elmondod neki hogy holnap One Direction koncertre mentek. Természetesen elkezd visítozni ő is, amitől kicsit megfájdul a füled, de nem törődsz, vele inkább együtt örültök. Mikor odaértek az egyik biztonsági őr oda vezet titeket a helyetekre, amin meglepődtök, mert a legjobb helyen vagytok Azon a részen ahol a barátokat és a családtagokat ültetik. A koncert nagyon jó volt végigénekeltetek és sikítoztatok. Néha Harry rád kacsintott meg integetett, aminek nagyon örültél. A koncert után hátra mentetek a fiúkhoz. Nagyon örültetek, hogy találkozhattatok velük. Egy kicsit beszélgettetek aztán egyszer csak Harry félre hív.
Te: Valami baj van:
Harry: Nem nincs semmi baj csak szerettem volna veled beszélni valamiről.
Te: És miről?
Harry: Háát mióta találkoztunk, azóta csak rád gondolok mindig….
Nagyon megörülsz, hogy ezt hallod Harrytől.
Te: *nagy mosollyal az arcodon* Tényleg?
Harry: Igen.És megakartalak kérdezni hogy nem lennél e a barátnőm...
Erre te megöleled Harryt és a fülébe suttogod, hogy igen.
Ez után Harry elenged, hogy legyen köztetek egy kis hely és megcsókol, és magához szorít.
